Őrfi Eszter, a Greenster alapítója mesélt nekünk önmagáról, a Greensterről, és arról, hogyan kapcsolódik a profi fotózás egy vállalkozáshoz. Mi kell ahhoz, hogy valaki elindítson egy lakberendező vállalkozást a környezetvédelem szellemében? Ismerjétek meg a történetét!
Photon: Mi a Greenster? Jellemezd pár mondattal, hogy mi a profilja, kiknek szól, és miben más, mint a többi lakberendező vállalkozás?
Őrfi Eszter: A Greenster egy környezettudatos lakberendezési márka, újragondolt lakberendezési szolgáltatásokkal. Olyanoknak szól, akiknek hozzám hasonlóan fontos a fenntarthatóság. Akik a zöld értékrendet, vagy nevezzük inkább önkéntes egyszerűségnek, minimalizmusnak, az otthonukban is meg szeretnék valósítani. Ezt ki szerettem volna fejezni, a fotózás ötlete veletek ebből alakult ki.
Photon: Hogyan jött az ötlet? Mivel foglalkoztál a Greenster előtt és mi volt az a pont, amikor tudtad, hogy belevágsz a vállalkozásodba?
7 éve vagyok otthon a gyerekekkel, előtte környezetvédelmi szakjogászként dolgoztam. A jogi pálya nem az én pályám volt, viszont a környezetvédelem nagyon fontossá vált az életemben, ezért azt tovább akartam vinni. A lakberendezés gyerekkorom óta kedves téma, később pedig több helyről is visszaigazolást nyert, hogy ezzel lenne érdemes foglalkoznom. A saját házunk sikere volt az egyik, építész férjem támogatása a másik fontos tényező. A hangsúly mégis a zöld vonalon van, ez teszi igazán értékessé számomra a saját munkámat. Nem váltottam volna a jogról a lakberendezésre, hogyha a környezetvédelmet nem tudnám mögé tenni. A lakberendezés tehát nem a cél számomra, hanem egy eszköz.
Photon: Mit gondolsz, a mai világban mekkora az igény a társadalomban a környezettudatosságra?
Ő.E. Reménykedem benne, hogy ez egy meredeken felfelé ívelő tendencia. Abban hiszek, hogy ez nem egy múló divat, nem pusztán egy trend. Előbb-utóbb sajnos rá leszünk kényszerülve, hogy mindenki figyelembe vegye ezeket a szempontokat. Szerintem nincs ma ennél fontosabb téma. Szeretném pozitív példamutatáson keresztül felhívni erre a figyelmet, tehát nem ijesztgetni akarok, abban nem annyira hiszek. Nem végeztem kutatást ebben a témában, de látom a közösségi médiában, hány ember aktív ilyen csoportokban, és ez egy elég kicsi szám. Ha csak ennyien lesznek rá kíváncsiak, akkor pórul jártam…
Photon: Otthonról hozott dolog a környezettudatosság vagy te alakítottad ki ez a fajta életvitelt? Mióta foglalkoztat komolyabban ez a téma?
A környezettudatosságra nem láttam előképet otthon, ez teljesen saját dolog. 2008-ban kezdtem el a környezetvédelmi szakjogász képzést, ott kaptam olyan impulzusokat, amik komolyan átformáltak. Ez a képzés nagyon erősen gondolattágító, olykor felkavaró élmény volt, kiváló tanárokkal. Nagyon sok számomra fontos embert ismertem meg ezen keresztül, különböző civil szerveződésekhez kerültem közel, de ennek köszönhetem azt is, hogy 2010. és 2012. között a „Zöld Ombudsmannak” dolgozhattam.
Photon: Egy “civil” mit tehet meg annak érdekében, hogy azt mondhassa magáról, környezettudatos életet él?
Konkrétan mindent és bármit, a lehetőségek abszolút végtelenek. Egyéni, háztartási szinten fel lehetne sorolni rengeteg dolgot az öltözködéstől kezdve az étkezésen át a közlekedésig. Egyetértek azzal, hogy minden kicsi lépés számít, nem kell maximalistának lenni. Fogyasztóként meglepően nagy hatalom van a kezünkben, hiszen a pénzünk szavazat.
A helyi, közösségi szint is nagyon izgalmas, hatalmas erő van benne. Én személy szerint nagyon hiszek az alulról szerveződő kezdeményezésekben, legyen az egy utcaközösség vagy egy tematikus projekt. Pár évig önkénteskedtem a Kisközösségi Programban, aminek az a missziója, hogy az ökologikus helyi kisközösségek létrejöttét támogassa. Valószínűleg itt fertőződtem meg ezzel a dologgal.
Az egyéni szinthez tartozik még önmagunk folyamatos fejlesztése, hogy a saját tudatosságunkat igyekezzünk minél magasabb szintre vinni. Fontos eszköz a kommunikáció, amivel mások tudatosságát is segíthetjük emelni a témával kapcsolatban. Elsősorban ezért döntöttem úgy, hogy blogolni is fogok.
Photon: Kérlek mesélj kicsit a saját házadról! Te, hogy rendezted be a saját házad és mennyit kísérletezel rajta? Sokat tervezel vagy spontán valósítasz meg dolgokat?
Mindkettő jellemző rám. Tervezgetős vagyok, rákészülök, aztán gyakran megcsinálok valami tök mást. Sok kísérletezés van a mai napig, miután a mi házunk eleve eléggé különutas. Ez a Pilisi meseház, amire gyakran szoktam hivatkozni, hiszen nekem ez az első referenciám.
Ez egy olyan ház, ahol nagyon kreatívan oldottunk meg dolgokat, nagyon kevés pénzből. Hozott anyagokból dolgoztunk, jó pár dolgot újrahasznosítottunk. A házunk alapozásához használt zsaludeszkát például sokféleképpen felhasználtuk, a nappaliban könyvespolcként, a hálóban falburkolatként. Levertük róla a cementet, utána beépítettük. Kicsit le lett olajozva, és ennyi. Nem kell a tökéletességre törekedni, nem baj, ha kicsit esetleges, ettől lesz olyan igazi. Én jobban szeretek ilyen közegben élni, mint ami teljesen steril, már-már díszletszerű. Játszottunk az anyagokkal, olyanokból készítettünk bútorokat vagy kerítést, amit nem erre szoktak használni, pedig tök jókat lehet belőlük csinálni. Kísérletezésen keresztül vezet az út, vannak jól-kevésbé jól sikerültek, de egység van, és ezt szokták értékelni.
Photon: Beindult a vállalkozásod, és megvolt az első közös fotózás a Photonnal. Sok vállalkozás nem alkalmaz profi fotóst és videóst. Miért gondoltad, hogy egy profi fotózás segíteni fog a vállalkozásodon?
Meg se fordult a fejemben, hogy nincs rá szükségem! Amikor idén januárban elhatároztam, hogy komolyan meg akarom csinálni ezt a vállalkozást, akkor igyekeztem a legprofibban hozzáállni ehhez az egészhez. Így jött először a képbe Kollár Franciska, ő hozott össze a Photonnal, ami nagy segítség volt nekem. Kezdőként még nem vagyok beágyazva ebbe a közegbe, nem tudtam volna, kit keressek meg. Egyértelmű volt, hogy kell egy profi fotózás, amiből lesz egy olyan fotóanyagom, amivel el tudok indulni. Nem volt olyan opció, hogy én majd megoldom okosban. Van egy olyan igényszint, amit tartani akarok, pláne ebben a szakmában, ami nagyon vizuális. Leegyszerűsítve: amatőr dolog lett volna, ha nem profi fotóst kérek fel.
Photon: Mik voltak a tapasztalataid a fotózás során? Negatív is jöhet.
(Nevet) Nem tudok olyat mondani. A felajánlott fotósok közül számomra egyértelmű volt, hogy Sári lesz az én emberem. Először csak egy fotóanyagról volt szó, de aztán adott egy jó ajánlatot videóra. Aktívan részt vett az előkészítésben, és segített abban, hogy megértsem a folyamatot. Gyorsan, megbízhatóan, kedvesen kommunikált végig. Amikor Franciskával együtt megjelentek a fotózás napján, teljesen természetes volt a jelenlétük, nagyon jól egymásra tudtunk hangolódni. Én egy olyan ügyfél voltam, aki tartott ettől a dologtól. Nagyon sok kép volt, ahol nem csak a lakást fotóztuk, hanem én is benne voltam, amitől komoly gátlásaim voltak, de tudta kezelni. Amit lehetett, ő azt megtette annak érdekében, hogy a fotózás alatt ezeket a görcsöket feloldja.
Ez is egy fontos képesség, még akkor is, ha Sári kifejezetten nem is portréfotós, de kellő odafigyeléssel kezeli az embereket. Féltem attól is, hogy amit elterveztünk, bele tud-e férni egy napba és nem lesz az egész egy ámokfutás. Néha rugalmasnak kellett lennünk, időnként elengedni dolgokat. Ha elment valami a tervezethez képest, akkor jött helyette új ötlet, így mindig kompenzálva lettem miatta. Azokat a snitteket, amiket legjobban szeretek a videóban, azokat ő ott helyben improvizálta. Mikor nekem már kellemetlen volt, hogy még 4 órakor sem engedem el, azt mondta, hogy ő ezt a napot rászánta, és akkor most már csináljuk végig. Kifejezetten élvezte, hogy a végén még kizökkenhetett kicsit. Mondta, hogy szívesen eljön velem az óvodába, majd beültünk az autóba és ott is forgatott. Ez nagyon jól sikerült, nagyon feldobta az egész anyagot, és spontán volt. Aznap este pedig már küldte is az első képeket. Mindent összevetve, nagypn jól sikerült a fotózás.
Photon: Térjünk vissza Rád. Úgy gondolom, azt elárulhatjuk rólad, hogy édesanya vagy. Milyen kihívásokkal kell szembenézned minden nap cégvezető anyaként?
Az elmúlt pár hónap elég intenzív volt, a márka elindításán volt a fókusz, ami teljesen beszívott. Hogyha az embernek a munkája egyben a hobbija is, meg a szenvedélye, akkor nem választja szét. Nincs olyan, hogy akkor eddig tartott a munka és utána jön a magánélet. Ennek nyilván vannak hátulütői, ezekben a hónapokban a munka belefolyt mindenbe, és ez okozott hiányérzetet a család szemszögéből. Később igyekszem majd tudatosabban figyelni erre, hogyha nem is lesz “vonalhúzás”, de mindenki megkapja azt a figyelmet, ami neki jár.
Photon: Valóban embert próbáló feladat, mégis sok embert inspirálsz az életben. Téged mi tart meg belülről, mi visz előre?
Maga a munka inspirál most nagyon. Az a tudat, hogy amit csinálok, az jó és hasznos. Végre azt csinálom, amit szeretek, és ez komoly hajtóerő. Ha pedig mégis elbizonytalanodnék, ott van nekem az önismeret, ez jelenti a belső stabil pontot, a kapaszkodót. Ráadásul minél nagyobb az önismereted, annál kevésbé fogod bántani az embereket és a környezeted.
